SHOP OF TERRYFYING THOUGHTS

AI/ 2023
Aluminum composite panel
55x55, 1/10

In front of the shop of terrifying thoughts there's a great crush, before they can even take their turn, they trample each other.
There they lie scattered on the street everywhere, those trampled in hope of terrifying thoughts.
Well-dressed passersby carefully step around them.
In front of the shop of terrifying thoughts, for a while silence reigns.
There's no one who would come this way, no one to stand in line.
But those trampled eventually get up, dust off their clothes, and again line up in front of the shop.
They step silently behind one another to receive the terrifying thought due to them.

RETTENTŐ GONDOLATOK BOLTJA

AI/ 2023
Alumínium szendvics lemez
55x55, 1/10

A rettentő gondolatok boltja előtt nagy a tolongás, még mielőtt sorra kerülhetnének, már le is tapossák egymást.
Ott hevernek az utcán mindenfelé a rettentő gondolatok reményében eltaposottak.
Jól öltözött járókelők kerülgetik őket gondosan.
A rettentő gondolatok boltja előtt egy időre csend honol.
Nincs, aki már erre járna, nincs, aki sorban állna.
De az eltaposottak végül feltápászkodnak, ruhájukat letörlik, és ismét a bolt elé sorolnak.
Némán lépegetnek egymás mögött, hogy átvegyék a nekik járó rettentő gondolatot.

LABYRINTH

AI/2023
Aluminum composite panel
55x55, 1/10

In the maze of our lives, sometimes only a wall separates us from our childhood, at other times we get quite far from it; but it's the same with the future, sometimes we pass by tomorrow's events at arm's length, or we hear our own deathly panting, to which familiar sounds of our childhood filter in from afar, then the labyrinth turns, its walls thicken, we only hear our current steps echoing, then the wall thins again; an old conversation is answered by the sound of unknown events, we say we remember something, or we sense something, when in fact we've just passed by a past or future moment hidden behind the wall, only to reach the end of the labyrinth in the allotted time... and the end is so close to the beginning.

LABIRINTUS

AI/2023
Alumínium szendvics lemez
55x55, 1/10

Életünk útvesztőjében néha csak egy fal választ el gyermekkorunktól, olykor egész távol kerülünk tőle; de így vagyunk a jövővel is, olykor karnyújtásnyira haladunk el holnapi események mellett, vagy saját halálos zihálásunkat halljuk, amihez távolról beszűrődnek gyermekkorunk ismerős hangjai, aztán fordul a labirintus, falai megvastagodnak, csak mostani lépteinket halljuk visszhangozva, majd megint vékonyodik a fal; egy régi beszélgetésre még ismeretlen események hangja felel, azt mondjuk, emlékezünk valamire, vagy megsejtünk valamit, pedig csak elhaladtunk a fal mögött rejlő elmúlt vagy eljövendő pillanat mellett, hogy aztán a kiszabott idő alatt a labirintus végére érjünk... és a vége olyan közel van az elejéhez.

FEB. 14, 197*. CREATION PROCESSION

AI/2024
Aluminum composite panel
39x39, 1/10

The vicissitudes of the wet February weather-walking unanimously elected me as the leader of a creation procession. Me, the circle-pointer, the circular-circular-forever circle-pointer. Poor me!
- Where to, where to - ask my subordinates,
- We curiously await your answer.
- Umm, well, first just in a circle, then we'll see, it'll become clear, by itself.
- Let's use informal language instead - say the subordinates, Longing to be on first-name terms.
1.
First verse, in which I set about regulating the creation procession: I carry sand, dig ditches.
- Oh, oh! - shout the sbrdnts, then: - Ah, ah! They're enthusiastic: - He carries sand, digs ditches!
- Seeing my expertise. They choose a spokesperson from among themselves:
- You (I) are our circle leader - says the speaker. - I know - say I.
2.
Second verse, in which the procession finds a riverbed and sets off, bursting into song as it goes along.
I look beside myself.
- Grains of sand trickle from the edge of the ditch - I say this verse to the reader, then I order a gathering:
- Boys! Today's Monday - rest day! We rest, snack under a lush tree, On Wednesday, we start again.
3.
Third verse, in which I remember the sea, And there we all are: Onetwothreefourfivesixseveneightnineten- Eleventwelvethirteenfourteen plus me, The circle-pointer, the circular-circular, and so on. We can no longer walk - Your feet will get wet! - Says the onetwothreeqforth subordinate Stepping forward, observing well, caring.
So I promote him. - Lead! Leaad! Leaaad us! - These are leadable - I think aloud, Starting again.
4.
Fourth verse, in which I revoke everything, But the creation procession moves on, And does many things: A street corner with a bistro and sidewalk. Oh, delightful February fourteenths!Budapest, February 14, 1974.

197*. FEB. 14. TEREMTÉSI KÖRMENET

AI/2024
Alumínium szendvics lemez
39x39, 1/10

A nedves februári időjárkálás viszontagsága. Egyhangúlag megszavazott egy teremtési körmenet vezetőjévé engem.
Engem, a körbemutogatót, a körköröskörbe Örökké körbemutatót. Szegény fejem!
- Merre, merre - kérdik alárendjelteim,
- Kíváncsian várjuk válaszod.
- Őőő, hát először csak körbe, aztán majdmeg-látjuk, majdkiderül, magamagától.
- Inkább tegeződjünk - így az alárendeltek,
Tegeződni vágyva.
1.
Első versszak, melyben hozzálátok a teremtési körmenet Megrendszabályozásához: Homokot hordok, árkot, ások.
- Ó, ó! - kiáltoznak az alárndltk, majd azt, hogy: - Á, á!
Lelkesednek: - Homokot hord, árkot ás! - látván hozzáértésemet. Szószólót választanak magukból:
- Te (én) vagy a Mi körvezetőnk - szól a szóló. - Tudom - mondomén.
2.
Második versszak, amelyben medret találva elindul a menet, Dalra felfakadva meneget. Magam mellé nézek. - Homokszemcsék peregnek az árok széléről - Mondom e verset olvasónak, majd gyülekezőt Rendelek el: - Fiúk! Ma hétfő - pihenő! Pihenőzünk, falatozgatunk dúslombú fa alatt, Szerdán újraindulás.
3.
Harmadik versszak, amelyben eszembe jut a tenger, És már ott is vagyunk mindahányan: Egykettőháromnégyöthathétnyolckilenctiz-
Tizenegytizenkettőtizenháromtizennégy meg én, A körbemutogató, a körköröskörbe, és így tovább már nem lehet járkálni - Vizes lesz a lábad! - Mondja az egykettőháromnegyedik alárendelt. Előrelépve, jólmegfigyelve, gondoskodva. Ezért előléptetem.
- Vezess! Vezeess! Vezeeeess minket! -
- Ezek vezetelhetőek - gondolom hangosan. Újraindulva.
4.
Negyedik versszak, melyben mindent visszavonok, De a teremtési körmenet halad tovább, És sok mindent csinál: Egy utcasarkot bisztróval és járdával. Ó, elragadó február tizennegyedikék!Budapest, 1974. február 14.

LEOPARDS

AI 2023,
Aluminum composite panel
42x55 with text, 1/10

The leopards and I
I walk my path
Bloodthirsty leopards follow me
Sneaking from tree to tree on the street
They try to remain unnoticed,
thinking I don't know about them
But of course I do!
Sometimes I even wait a little,
letting them catch up!
I smile to myself:
It's obvious what they're up to,
while they have no idea
what I'm planning!

LEOPÁRDOK

AI 2023,
Alumínium szendvics lemez
42x55 szöveggel, 1/10

Járom az utam
Vérszomjas leopárdok követnek
fától-fáig lopakodva az utcán
Igyekeznek észrevétlenek maradni,
azt hiszik, nem tudok róluk
Pedig dehogyisnem!
Olykor várok is egy keveset,
érjenek csak be!
Mosolyogok magamban:
Nyílvánvaló, hogy miben sántikálnak,
míg nekik fogalmuk sincs,
hogy én mire készülök!

THE SWIMMER AND THE BEACH KIOSK ATTENDANT

AI/2024
Aluminum composite panel
60x78 with text, 1/5

The swimmer's father was a cobbler,
his mother a housewife, widowed young.
Slanting rays of the setting sun fall on the swimmer.
In the depths, fish rummage through the silt with their mouths!
They know nothing of the swimmer,
seeing only his treading feet.
They don't see his mother, his father,
nor the kitchen on Akácfa utca.
The swimmer's mind is elsewhere entirely,
as the familiar tune of lights-out
rings out from the beach loudspeakers.
In the swimmer's head, sensations alternate with each stroke:
the receding shore,
the open water,
the expansion of lungs,
the breath,
the body's awareness of itself,
the lake's depths,
the silt,
the rays of the setting sun.
The swimmer is thinking of God.
It's summer, and everything that isn't
summer is far away, everything
that isn't summer is far away.
While the swimmer glides through
the twilight waters, the beach empties,
the kiosk attendant collects
the abandoned glasses.
In the dusk sky, the moon is unusually large.
Above the opposite shore, a few stars
are already twinkling.
The swimmer will die unexpectedly later that night.
But now he still lives. He gathers his things,
and with flip-flops echoing, wheeling his bike,
he sets off home, up the hill,
while the kiosk attendant locks up
the stand and
leaves the beach last

A FÜRDŐZŐ ÉS A BÜFÉSNŐ

AI/2024
Alumínium szendvics lemez
60x78 szöveges, 1/5

A fürdőző apja cipész volt,
anyja háztartásbeli, korán megözvegyült.
A fürdőzőt ferdén érik a hanyatló nap sugarai.
A halak a mélyben
szájukkal kotorják az iszapot!
Mit sem tudnak a fürdőzőről,
csak taposó lábait látják.
Nem látják anyját, apját
és nem látják az Akácfa utcai konyhát.
A fürdőző is egészen
másra gondol éppen,
míg a strand hangszóróiból
felcsendül a takarodó
ismert dallama.
A fürdőző fejében karcsapásonként
váltakoznak az érzetek:
a part távolodása,
a nyílt víz,
a tüdő tágulása,
a lélegzet,
a test önmagáról való
tudása,
a tó mélye,
az iszap,
a lemenő nap sugarai.
A fürdőző épp Istenre gondol.
Nyár van, és minden, mi nem
nyár, messze jár, minden,
mi nem nyár, messze jár.
Amig a fürdőző úszik az
alkonyi vízben, a strand kiürül,
a büfésnő összeszedi
az elhagyott poharakat.
Az alkonyégen szokatlanul
nagy a hold.
A túlpart fölött néhány csillag
is pislákol már.
A fürdőző még aznap este váratlanul
meghal. De most még él.
Össszeszedi cókmókját, és
csattogó papucsában, biciklijét tolva
elindul haza, a dombnak fel,
míg a büfésnő lelakatolja
a büfét és
utolsóként hagyja el a strandot

„CONSIDER ME A DREAM“

AI /2024
Aluminum composite panel
30x39 with text, 1/15

Kafka visits Brod, whose father is napping after lunch in the dining room, which Kafka must pass through on his way to his friend. At the sound of footsteps, the father stirs for a moment and makes a sudden movement, to which Kafka raises his arm and says: "Consider me a dream!"—and tiptoeing, he quietly enters Max Brod's room...

„TEKINTSEN ENGEM EGY ÁLOMNAK!“

AI /2024
Alumínium szendvics lemez
30x39 szöveges, 1/15

Kafka meglátogatja Brodot, akinek apja épp ebéd után szunyókál az ebédlőben, amelyen Kafkának barátjához tartva át kell haladnia. Az apa a léptek zajára egy pillanatra felriadva heves mozdulatot tesz, mire Kafka karját felemelve így szól: "Tekintsen engem egy álomnak!" - és lábujjhegyen távolodva tér be Max Brod szobájába...

ABANDONED HOMELANDS

AI/2024
Aluminum composite panel
60x78 with text, 1/5

In the warehouse of abandoned homelands and lost names
there is a great crowdingToday, everyone can choose for themselves as they please, new or old they can draw in the sand

ELHAGYOTT HAZÁK

AI/2024
Alumínium szendvics lemez
60x78 szöveges, 1/5

Az elhagyott hazák
és nevek raktárában
nagy a tolongásMa ki-ki választhat
magának kedve szerint
újat, vagy régit